Először is sziasztok. Kicsit félek ugyan, hogy mit fogtok rá szólni de remélem elnyeri a tetszéseteket. Fiatal, 15éves kezdő írópalánta vagyok. Kritikákat várok:)

Bármit feláldozol annak érdekében, hogy ne öljem meg? - kérdezte a nő s egy kést szorított a fiú torkához. A lány dermedten állt előtte. Egész teste beleremegett a gondolatba: a fiú akit szeret meghal ha nem tesz érte semmit. - Igen...bármit. - mondta halkan. - Akkor, hozz nekem egy fehér hollót. A lányban megállt az ütő. Lehetetlent kért a nő. - Na, mi az? Nem tudod tán teljesíteni? - kérdezte s arcára gúnyos mosoly húzódott. - Megcsinálom... - Tényleg? Akkor jó. Három napot kapsz, hogy elhozd. A lány némán bólintott majd elindult. Egyre messzebb és messzebb került a nőtől és a fiútól. Kétségbeesetten járta a falvakat hátha talál valamelyikben egy fehér hollót. De tudta: nem is létezik.
Az első napnak hamarosan leáldozik. Szállást kell keresnie. Megnézte zsebeit hány fitying van nála. Elég kevés, de még volt annyi, hogy egy éjjelre megszálljon. Az este csöndesen s magányosan telt. A lány kinézett az ablakon. Az utcák lámpái szépen világítottak, néhol felbukkant egy-két lovashintó. Vett egy mély levegőt és elhúzta az függönyt. De amint a szoba elsötétült egy keserves károgó hangra lett figyelmes. A lány gyorsan elhúzta a függönyt s az ablak előtt egy fekete hollót pillantott meg. - Fekete... - suttogta. Sóhajtott majd az ágy felé ment. Lefeküdt, majd álomra hajtotta fejét.
A második nap vette kezdetét s a lány minél előbb el akart indulni. Szaladt, hegyeken, völgyeken át míg nem elérkezett egy erdőhöz. Bemenni készült mikor újból megjelent előtte egy fekete holló. - Mit keresel itt? - kérdezte károgó hangon. A lány megháttrált egy pillanatra. Nem hitt a fülének. - Én...egy fehér hollót keresek. A madár rászállt a lány vállára s odasúgta neki: - Bízz bennem. Én találok neked egy fehéret. A lány kicsit megszeppent de egy kicsit örült is az ajánlatnak.
Együtt útra keltek, hogy elvigyék a fehér hollót a nőnek. A második nap éjjelén egy temetőbe vetette őket a sors. - És mondd csak, honnan szerzel te fehér hollót? - kérdezte kíváncsian a lány a madártól. - Hát...kérlek, először is ülj le. Mesélek.
Reggel már minden tiszta volt a vándor számára. A holló ránézett szomorúan majd elrepült. - Köszönöm... - suttogta még utána majd útra kelt.
Nem kellett sokáig mennie mire rátalált a nőre. Mint elválásuk előtt most is a fiú torkánál tartotta kését. - Elhoztad? - kérdezte. - Igen. Elhoztam.
A lány felemelt egy kést s a szívébe szúrta azt. Hirtelenjében egy csapat fekete holló jelent meg s eltakarították a lány holttestét. A megmaradt porból mely utána marad egy fehér holló emelkedett ki. - Micsoda...? Mégis ez...hogyan? - kérdezte félve. - Kinek a szíve tiszta, az válhat csak fehér hollóvá! - mondta majd társaival együtt elrepült a szabadba.