file:///F:/kocsen%C3%A1s%20v%C3%A9gleges%20pdf.pdf

Édes szerelmeim - 1. rész

Aznap reggel arra ébredtem, hogy csapódik a postaláda ajtaja; - osztálytalálkozó - állt a borítékon. Fintorogtam egyet magamban, majd bontatlanul a szobám sarkában lévő szemetes kosárba dobtam a levelet. - Baromság! - gondoltam. Még hogy osztálytalálkozóra menjek? Én? Ugyan ki akarna engem látni? És egyébként sem voltam jó hangulatban, társaságra a legkevésbé sem vágytam. Ez nem olyan volt, mint amikor nincs kedvem dolgozni, vagy amikor úgy érzem, hogy semmi másra nincs szükségem, csak egy karton sörre meg a távirányítóra.

Furcsa érzés volt, annyi szent. Ott sürgött forgott mindenki körülöttem, és engem néztek.

Azt hiszem ez az első, amire emlékszem. És hogy ki vagyok én? Ezt sajnos még nem tudom, de ki fogom deríteni.

Az első képek, amik a memóriámba égtek, egy laboratóriumban készültek. Szó szerint. Mert, hogy én állítólag készültem, és nem születtem, mint a legtöbben. Vagy ki tudja. Ez még elég zavaros nekem is.

Mikor magamhoz tértem, és a világ első képeit nézegettem, nem figyelt rám senki.

(A draco támadás után egy évvel)

Új időszámítás, az új világban.

Megmenekültünk a romok alól, és ami a felszínen fogadott bennünket lesújtónak nevezni is kevés.  A dracok mindent elpusztítottak. A Földi Flotta elkésett azzal, hogy megmentse a Ragnart. Agarth városa megszűnt létezni, de a bitorlókat vissza űzték az Aeneas-ra.

A sérülésem, amit a támadáskor elszenvedtem gyógyítható volt. Két hónap a bakta-tartályban, és mint ha kicseréltek volna.

Rebecca Willow króniák I.

Tizenkettedik napja tart az ostrom a Ragnar ellen. A támadó dracok olyan gyorsan csaptak le, hogy nem tudtunk elrejtőzni sem.

Még mindig emlékszem, az utcán álló tömegre, akik összesúgva álltak az utcákon, és nem akartak hinni a szemüknek. Az idegen hajók pedig egyre csak közeledtek, és mindet lebombáztak. Sokakat maga alá temetett a város, mely oly sokáig épült. Most pedig a kolóniánk temetője. Azt hittük, ez a föld lesz az újrakezdés.

Bemutatkozás

Sziasztok! Liza Hans vagyok! 18 éves nem teljesen épelméjű csaj. Legjobb barátnőm Jess Murray. Mindketten az Attenborough gimibe járunk. Sajnos az életem nem olyan könnyű, mivel mindig történik valami, amivel nehezíthetek egy kicsit rajta. Akaratlanul történik. De hát másképp uncsi lenne az élet, nem igaz?

1.       1. fejezet

Istenem! Már megint itt. Nagyon nem hiányzott. Nyarat akarok!

- Hé! Mi lesz már? Gyerünk be!- zökkentett ki legjobb barátnőm Jess a magamban lefolytatott hisztiből.

Bendegúz

A mai napon bal lábbal keltem fel. Ez nem is okozott volna nagy problémát, ha az első mozdulatom következtében nem csúsztam volna el a hideg parkettán. Amikor az ember felkel reggel, célszerűbbnek véli papucsba dugnia a lábát, de az enyémet minden bizonnyal a kutyám marcangol most lent a nappaliban. Tehát elcsúsztam, méghozzá hanyatt estem. Egy vajas kenyeret meghazudtoló hanyatt esést hajtottam végre, persze akaratom ellenére.

Nem több, mint 1 óra múlva megtudom, hogy előléptetnek-e engem a munkahelyemen.

Bendegúz

A mai napon bal lábbal keltem fel. Ez nem is okozott volna nagy problémát, ha az első mozdulatom következtében nem csúsztam volna el a hideg parkettán. Amikor az ember felkel reggel, célszerűbbnek véli papucsba dugnia a lábát, de az enyémet minden bizonnyal a kutyám marcangol most lent a nappaliban. Tehát elcsúsztam, méghozzá hanyatt estem. Egy vajas kenyeret meghazudtoló hanyatt esést hajtottam végre, persze akaratom ellenére.

Nem több, mint 1 óra múlva megtudom, hogy előléptetnek-e engem a munkahelyemen.

  Találkozásom Vilmossal 4.

Vasárnap kirándúlni mentünk. Nekem nem volt kedvem hozzá, mert a tegnap esti balhé nagyon kimerített. Barátaim már délben megjelentek, és dudálni kezdtek az ablakom alatt. Nyűgösen odakúsztam az ablakhoz, és egy fekete Passatot láttam a házunk előtt.

 - Gergő? - szólítottam meg a sofőrt, aki napszemüveggel a feje tetején, boldogan integetett nekem. Semmit sem változott. Könnyen felismertem hosszú szőke hajáról, amit rendszeresen egyenesre vasalt.

A szíve mélyén Mihály is érezte, hogy Krisztián nem jó ember, és ha csak rajta múlt volna nem is engedte volna el Margitkát vele. Heléna azonban türelmetlenül járt-kelt a lakásban és várta, hogy a férfi ismét betoppanjon, noha még egy nap sem telt el azóta, hogy Krisztián náluk járt. Abban bízott, hogy nem kell, még egy hetet várjon rá, és Krisztián még aznap visszamegy hozzájuk. Ez nem így történt és Heléna emiatt egyre csak türelmetlenebb lett. Aztán eszébe jutott valami.