Találkozásom Vilmossal 2.

Közönséges fiú vagyok, aki hétköznapi életet él. Azonban mégsem mondhatom el magamról, hogy úgy telnek mindennapjaim mint minden embernek. Hogy miért?

Egy hónapja a szobámban találkoztam Vilmossal, a barátságos szellemfiúval. 

Persze, aki nem hisz a szellemekben és nem is akar rólluk tudomást venni, azt hiszi bolond vagyok. 

Azt gondolom, éppen kapóra jöttem neki: végső elkeseredésében találkoztunk egymással. Segítettem neki üzenni a testvérének, ha nem is vagyok ezzel hős, de büszke vagyok magamra.

                             Találkozásom Vilmossal 1.

  

Kellemes nyári este volt. Kinyitottam az ablakot, mert szerettem hallani a

tücskök éjjeli muzsikáját. A számítógépem még be volt kapcsolva, de  a villany már nem égett. Csak ültem tétlenül, miközben világoskék fény világította meg arcom. Nem jutott eszembe semmi, amit el tudnék kezdeni írni. Semmi izgalmas történet, semmi újfajta fantázia sztori amivel fel tudnám kelteni mások figyelmét.

Reggel nyolc óra volt, amikor valaki kopogott a bejárati ajtón. Heléna nyitott neki ajtót, mivel már ébren volt és úgy tűnt, hogy várt is valakit. Ő és az ajtóban álló férfi is szépen volt felöltözve. A férfi magas volt, úgy harminc év körüli lehetett, barna kabátot viselt és kalapot a fején, jobb kezében egy szál vörös rózsát tartott.

-          Krisztián! Csakhogy végre megjött! Jöjjön csak bennebb! – köszöntötte Heléna a férfit széles mosollyal és karjait ölelésre tárta, de a férfi nem közelített hozzá csak köszönt neki is bennebb lépett. 

-          Margit itthon van?

1. Fejezet: Az Árnyékban élő Fény      

  Egy békés kisváros lakói teljes mértékben meg voltak elégedve Önmagukkal. Nálluk a napok amilyen változatlanul indúlt az ugyanolyan változatlanul be is fejeződött. Tele voltak reményekkel. Ragyogóan elképzelt jövőikben élve szinte élvezték az élet minden egyes percét. Mégsem lehetett Róluk elmondani hogy tökéletesek voltak. Ugyanis tökéletes ember nem létezik. Viszont magáról az emberről azért sem lehetett elmondani mert pont a legfontosabb dolgot nem vette figyelembe ami nap mint nap a szeme előtt van.

Jen másik testvérével Sam-mel Los Angelesbe költözik. Egy nap bulizni mennek, ahol megismerkednek két jóképű férfivel. Sam beleszeret Davidbe, Jent pedig rabul ejti a bár tulajdonosa Steve. A lány folyamatosan próbálja távol tartani magát a férfitól, de Steve hajthatatlan.
A véletlenek többször összehozzák őket, s rájönnek, jó csapat lennének így együtt.

Először is sziasztok. Kicsit félek ugyan, hogy mit fogtok rá szólni de remélem elnyeri a tetszéseteket. Fiatal, 15éves kezdő írópalánta vagyok. Kritikákat várok:)

Bármit feláldozol annak érdekében, hogy ne öljem meg? - kérdezte a nő s egy kést szorított a fiú torkához. A lány dermedten állt előtte. Egész teste beleremegett a gondolatba: a fiú akit szeret meghal ha nem tesz érte semmit. - Igen...bármit. - mondta halkan. - Akkor, hozz nekem egy fehér hollót. A lányban megállt az ütő.

Ha a dolgok mindig úgy történnének, ahogy azt elhatározzuk, akkor nem lenne gondunk az életben. Én is elterveztem, hogy Izat a barátaim fogják majd felnevelni, de nem lett belőle semmi.

            Miközben segítette összeszedni a zöldséget, a gyümölcsöt, amit aztán bevittünk a városba a felvásárlómhoz, egyre jobban megkedveltem, és már láttam magam előtt, ahogy ketten békésen, boldogan éldegélünk a kis házban. Láttam mást is, ami kissé nyugtalanított… de elhessegettem azt a látomást.